Autodidakta az, aki önmagától marha
Kultúra
Eichamann pere
2006. Jún. 24, szombat 08:42
Ítélet Jeruzsálemben Az Európa Kiadó 1984-es kötete után az Oliver Games Könyvkiadó adta ki 2004-ben Eichmann pertörténetét. A filozófiai rangra is számot tartó tárgyalás (Eichmann kapcsán fogalmazta meg Hannah Arendt a „gonosz banalitása” tézisét) nyolc hónapig tartott és maga az ítélethirdetés tizenhat percig, a jeruzsálemi bíróság mind a tizennégy vádpontban bűnösnek tartotta, Eichmann felmentést kért, a végeredmény kötél általi halál lett. A világtörténelemben Eichmann volt az, akit a legtöbb ember haláláért vádoltak, „rekordját” senki nem szárnyalta túl. A jogi, filozófiai kérdéseket is felvető tárgyalás legfontosabb kezdőlépése az volt, hogy bebizonyítsák a világnak, hogy Izrael állama is fölléphet háborús bűnök terén, noha a második világháborúban nem volt hadviselő állam. Eichmann több szempontból megkerülhetetlen figura, hisz emlékiratai alapján, illetve ennek segítségével fogták perbe David Irving holokauszt- tagadót. Magát a népirtást azonban Eichmann elismerte, csak az abban való szerepét próbálta csökkenteni. Külön furcsasága elfogatásának, hogy noha a CIA tudta, hogy hol rejtőzik a háború után Eichmann, semmit nem tett az elfogatásáért. 1961. április 11-én Jeruzsálemben megkezdődött a Adolf Eichmann elleni per, mely során 14 vádpontot hoztak fel ellene. Háborús bűnökkel, a zsidók és az egész emberiség elleni elkövetett rémtettekkel vádolták. A vád mintegy 100 tanút, 2000 bizonyítékul szolgáló iratot és 3500 oldalas kihallgatási jegyzőkönyvet sorakoztatott fel. Eichmann elismerte a második világháború során végbevitt cselekedeteit, azonban bűnösségét tagadta: "Az én bűnöm az engedelmességem. Háborús kötelezettségeim a szolgálati eskümnek voltak alaárendelve. A vezetőréteg - amihez én nem tartoztam - parancsokat adott. Az akkori rendszer kiszolgálói most az áldozatok. Én is egy ilyen áldozat vagyok." Bűnösnek találták és 1961. december 15-én kötél általi halálra ítélték, amit 1962. június 1-én végre is hajtott. Malkin (az izraeli ügynök, aki elfogta Eichmannt)az izraeli titkosszolgálatnál először robbantási szakértő lett. A párizsi Sorbonne-on folytatott képzőművészeti tanulmányai lehetővé tették lehetővé, hogy új személyazonosságot vegyen fel, s később ez biztosította számára az álcázást a titkosszolgálatnál. A Moszad 1960-ban küldte többedmagával Argentínába azzal a feladattal, hogy kerítse kézre a dél-amerikai országban álnéven élő náci tömeggyilkost. Az ügynököknek négyhavi megfigyelés után Buenos Airesben sikerült elrabolniuk, és Izraelbe csempészniük a zsidók millióinak deportálásáért felelős SS-tisztet.. Malkin, három gyermek apa 1976-ban vonult nyugdíjba. Azóta főként a festészetnek élt. Feleségével Tel-Aviv és New York között osztotta meg idejét. Elfogásának legfőbb akadálya, hogy hogy a nyugatnémet és az amerikai kormányzat két okból kímélte Eichmannt: egyfelől attól féltek, hogy a náci főbűnös bíróság elé kerülve terhelő vallomást tesz a Konrad Adenauer vezette nyugatnémet kormányzat több, náci multú tagjára, elsősorban Hans Globke nemzetbiztonsági tanácsadóra. Az amerikaiak fő ellenfele akkor a Szovjetunió volt, az NSZK kormányát viszont szövetségesüknek tekintették, melyet nem akartak kompromittáló adatokkal meggyengíteni. Másrészt - hasonló meggondolásból - a CIA eszközként, informáci- forásként akarta felhasználni az egykori nácikat, azt remélve tőlük, hogy a szovjetekkel és más kommunistákkal kapcsolatos ismereteiket rendelkezésére bocsátják. Mint Robert Wolfe történész, aki ugyancsak hozzáfért a nyilvánosságra került dokumentumokhoz, elmondta: ebben a dologban az amerikaiaknak csalódniuk kellett: a volt nácik nem szolgáltak értékelhető információkkal. A per értelmezésének máig nincs hivatalos változata, mindenkiből egyéni érzelmeket vált ki, s a főügyész véleményét még zsidó tudósok is megkérdőjelezik:
A történelem és a történet szó egy tőről fakad, a történész is történeteket mesél. De ki mondja el a történetet, ha maga a történelem kerül az ítélőszék elé?
Izrael állam perére Adolf Eichmann ellen 1961-ben, Jeruzsálemben került sor, és bírósági ítélettel végződött. Az ítéletet egyhangúan mondták ki - a bíróság egy emberként adta meg a hivatalos történetet/történelmet. A tárgyaláson a bírók azonban nem egyedül írják a történelmet, kiveszik belőle részüket az ügyvédek is, akik megszabják a történet keretét, és eldöntik, ki mondja el.
Gideon Hausner, az Eichmann-per főügyésze az első számú történetíró szerepét vállalta magára. Hatmillió áldozat, hatmillió vádló nevében beszélt. Hannah Arendt, aki a The New Yorker tudósítójaként érkezett Jeruzsálembe, szintén az Eichmann-pert beszélte el. A jogi drámában azonban nem hivatalos szereplőként lépett fel, tudatosan vállalta, hogy elmondja az ellentörténetet, azt, amelyik a tárgyalóteremben nem hangzott el, pedig el kellett volna mondani.
Ha valaha beszélhettünk "történetmondók versenyérôl", itt mindenképpen erről volt szó. Arendt újraírta a főügyész vádiratát, felülbírálta Hausner tanúválasztását, ellenezte azt az irányvonalat, amely alapján Hausner a tárgyalást vezette, újraértelmezte a bűntényt, végül pedig nem tudott ellenállni a kísértésnek és meghozta saját ítéletét. Eichmann in Jerusalem (Eichmann Jeruzsálemben) című könyvében gyakran kritizálja Hausner döntését. Hausner a maga részéről az Justice in Jerusalem (Igazság Jeruzsálemben) című könyvében csupán egyszer említi meg Arendtet. Hausner Eichmann kapcsán Skorzeny fasiszta banditáiról beszél. Skorzenyt a nürnbergi perben felmentették. Hausner a világhírű ösztöndiagnoszta, Szondi professzorhoz küldte el Eichamann vizsgálati adatait. Szondi nem ismerhette a vádlottat. Az eredmény lesújtó volt, az eljárás azonban inkább emlékeztet arra, amit prejudikációnak nevezünk. Mellesleg megjegyzem, hogy magyar pszichiáter is vizsgálta Eichmannt, akinek beszámíthatósága egyébként nem volt kérdéses.Külön bonyolíthatta az eseményeket az, hogy a jelzett időpontban Izrael államban nem volt halálbüntetés. Azt Eichamann „kedvéért” hozták. A kötet magyar előszavát író Karsai Elek professzor más hibáját rója fel a könyvnek: Hausner azt sugallja, hogy a deportálások terén két egyenlő nagy deportáló volt, Magyarország és a Harmadik Birodalom. Ezt képtelenségnek nevezi Karsai Elek és megemlíti, hogy Románia 800 000 fős zsidólakosságának fele érte meg a háború végét, azaz a zsidónak minősített román állampolgárok személyi vesztesége közel azonos volt a magyar lakosságéval.Fontos volt a könyv újbóli megjelenése: az újra-és újra felbukkanó holokauszt -tagadás miatt. Minden nemzedéknek újra magának kell kialakítania a holokauszt-képét. Eichmann megérdemelte a halált. Az események mélyebb megértéséhez fontos háttérmunka Hausner könyve, aki a per idején Izrael állam főügyésze volt. Kerekes Tamás Gideon Hausner: Ítélet JeruzsálembenOliver Games International Könyvkiadó, Budapest, 2006, kötött, 748 oldalISBN 9 789 632 171449, www.europakiado.hu Arendt: Eichmann JeruzsálembenEichmann: Materiale und KommentarenKaul: az Eichmann-ügyMalkin.Stein:Eichmann a markombanRuddel:The trial of Adolf EichmannSchön: a jeruzsálemi perWiesenthal:A gyilkosok köztünk járnakEichamann: Tárgyalástól ítéletig http://www.historia.hu/archivum/2000/000506sipospe.htmhttp://www.historyplace.com/worldwar2/biographies/eichmann.htmhttp://index.hu/politika/kulfold/eichmann?main&rnd=185http://www.pbs.org/eichmann/http://www.sofar.hu/hu/node/56158
A történelem és a történet szó egy tőről fakad, a történész is történeteket mesél. De ki mondja el a történetet, ha maga a történelem kerül az ítélőszék elé?
Izrael állam perére Adolf Eichmann ellen 1961-ben, Jeruzsálemben került sor, és bírósági ítélettel végződött. Az ítéletet egyhangúan mondták ki - a bíróság egy emberként adta meg a hivatalos történetet/történelmet. A tárgyaláson a bírók azonban nem egyedül írják a történelmet, kiveszik belőle részüket az ügyvédek is, akik megszabják a történet keretét, és eldöntik, ki mondja el.
Gideon Hausner, az Eichmann-per főügyésze az első számú történetíró szerepét vállalta magára. Hatmillió áldozat, hatmillió vádló nevében beszélt. Hannah Arendt, aki a The New Yorker tudósítójaként érkezett Jeruzsálembe, szintén az Eichmann-pert beszélte el. A jogi drámában azonban nem hivatalos szereplőként lépett fel, tudatosan vállalta, hogy elmondja az ellentörténetet, azt, amelyik a tárgyalóteremben nem hangzott el, pedig el kellett volna mondani.
Ha valaha beszélhettünk "történetmondók versenyérôl", itt mindenképpen erről volt szó. Arendt újraírta a főügyész vádiratát, felülbírálta Hausner tanúválasztását, ellenezte azt az irányvonalat, amely alapján Hausner a tárgyalást vezette, újraértelmezte a bűntényt, végül pedig nem tudott ellenállni a kísértésnek és meghozta saját ítéletét. Eichmann in Jerusalem (Eichmann Jeruzsálemben) című könyvében gyakran kritizálja Hausner döntését. Hausner a maga részéről az Justice in Jerusalem (Igazság Jeruzsálemben) című könyvében csupán egyszer említi meg Arendtet. Hausner Eichmann kapcsán Skorzeny fasiszta banditáiról beszél. Skorzenyt a nürnbergi perben felmentették. Hausner a világhírű ösztöndiagnoszta, Szondi professzorhoz küldte el Eichamann vizsgálati adatait. Szondi nem ismerhette a vádlottat. Az eredmény lesújtó volt, az eljárás azonban inkább emlékeztet arra, amit prejudikációnak nevezünk. Mellesleg megjegyzem, hogy magyar pszichiáter is vizsgálta Eichmannt, akinek beszámíthatósága egyébként nem volt kérdéses.Külön bonyolíthatta az eseményeket az, hogy a jelzett időpontban Izrael államban nem volt halálbüntetés. Azt Eichamann „kedvéért” hozták. A kötet magyar előszavát író Karsai Elek professzor más hibáját rója fel a könyvnek: Hausner azt sugallja, hogy a deportálások terén két egyenlő nagy deportáló volt, Magyarország és a Harmadik Birodalom. Ezt képtelenségnek nevezi Karsai Elek és megemlíti, hogy Románia 800 000 fős zsidólakosságának fele érte meg a háború végét, azaz a zsidónak minősített román állampolgárok személyi vesztesége közel azonos volt a magyar lakosságéval.Fontos volt a könyv újbóli megjelenése: az újra-és újra felbukkanó holokauszt -tagadás miatt. Minden nemzedéknek újra magának kell kialakítania a holokauszt-képét. Eichmann megérdemelte a halált. Az események mélyebb megértéséhez fontos háttérmunka Hausner könyve, aki a per idején Izrael állam főügyésze volt. Kerekes Tamás Gideon Hausner: Ítélet JeruzsálembenOliver Games International Könyvkiadó, Budapest, 2006, kötött, 748 oldalISBN 9 789 632 171449, www.europakiado.hu Arendt: Eichmann JeruzsálembenEichmann: Materiale und KommentarenKaul: az Eichmann-ügyMalkin.Stein:Eichmann a markombanRuddel:The trial of Adolf EichmannSchön: a jeruzsálemi perWiesenthal:A gyilkosok köztünk járnakEichamann: Tárgyalástól ítéletig http://www.historia.hu/archivum/2000/000506sipospe.htmhttp://www.historyplace.com/worldwar2/biographies/eichmann.htmhttp://index.hu/politika/kulfold/eichmann?main&rnd=185http://www.pbs.org/eichmann/http://www.sofar.hu/hu/node/56158
Penelope Cruz végigbőgte
2006. Jún. 16, péntek 07:09
Beszélj hozzá!-hoz hasonló alapszituációból induló dráma nemcsak sztorijában családi, hisz a film alapjául Castellitto színész-író feleségének, Margaret Mazzantininek a regénye szolgált. A házaspár már Castellitto '99-es rendezői debütálásának, a Libero Burrónak a forgatókönyvénél is együtt tevékenykedett. A történet egy súlyos közúti baleset után indul, melynek nyomán egy lányt kómában szállítanak kórházba. Pontosan abba a közegészségügyi intézménybe, ahol a lány apja, a híres sebész is dolgozik. Reménykedve, hogy a lánya felébred az élettelen álomból, az apa elkezdi elmesélni ágya mellett élete történetét, szerelmeit, álmait és csalódásait. Míg végül egy évek óta rejtegetett fájdalmas titok is feltárul.Castellitto szerint a könyv a nők érzelmi erejéről szól, akikkel szemben a társadalmi vezető szerepeket betöltő férfiak valóságos csődtömegek. A spanyol Cruz maga kérte, hogy részt vehessen a projektben, miután oldalról oldalra végigbőgte Mazzantini könyvét. Cruz szerepét olaszul fogja eljátszani, ezért a forgatást többhónapos intenzív nyelvtanulás előzte meg.A Non ti muovere 5,6 millió eurós költségvetésből készül olasz-spanyol koprodukcióban. A jövő héten induló forgatás a előreláthatólag 13 hétig folyik majd Rómában és környékén. A film premierjét 2004 februárjára tervezik. „Alfredo már biztosan elkezdte. Lefejtette a bőrt, koagulálta az ereket. Most vágják át a halántéki izmot. Aztán megfúrják a csontot-ez nehéz művelet, nem szabad túl nagy erővel végezni, mert sérülhet a kemény agyburok. Az eltávolított csontdarabot sterilen kell tartani, mert nincs idő a finom műveletekre. Minél előbb el kell érni a vérrögöt. A hematóma remélhetőleg nem nyomta össze túlságosan az agyállományt. Szeretnék most közönséges apa lenni, bizakodó férfi, aki vakon hisz a fehér köpenyben, és visszahőköl tőle, mint a papok ruhájától. De nem tehetek úgy, mintha nem tudnám, hogy még a kitűnő sebész akarata is mennyire nem számít a sors akaratával, egy ember végzetének beteljesedésével szemben. Az ember keze csak a földön lehet hatékony. Isten, ha létezik, ott áll hátunk mögött.Tudod, kicsim, szemérmességből nem megyek be. Mert, ha elmész, nem akarom, hogy lássam, -ilyen méltatlan helyzetben-a haláltusádat. Apaként szeretnék emlékezni rád, nem akarom csupaszon látni az agyadat. Szeretnék emlékezni a hajadra.” -monologizál az apa, ki maga is gyakorló orvosdoktor, sőt sebész, a gyermeke halálos kimenetelű közlekedési balesete után az orvosi váróban. Az ötvenöt éves doktor mondja haldokló lányának a műtét előtt és közben a múltról a beszámolóját. Mely szól a nagymamákról, apjáról, régi nyarakról, anorexiás és alkoholista feleségekről, egy megerőszakolt kurváról, aki azért a negyedik numera után kávét főz. Az olvasó bizonytalanságban van, hogy alakul a kislány sorsa, mi bepillantunk a múltba. Van egy-két jó részlet az öregedésről, abortuszokról, kiürült házasságról. A regény nagyon népszerű lett Olaszországban.Van néhány megkapó kép:„ Eszembe jutottak a szex-jelenetek, a sikamlós felvételek a filmvásznon.Elsa –Az író felesége-ilyenkor elnémult a moziban, a lélegzete is elállt, engem heves izgalom fogott el. Ugye nem hülye, és nem hiszi azt, hogy az életben is lehet így kúrni? Nyitott szemmel leúsztam a kékségbe, egészen odáig, ahol már hideg volt a víz. Ott maradtam lenn, a lassan mozgó homok felett. Kinyitottam a számat és beleordítottam a süket vízbe:-Megerőszakoltam egy nőt-kiabáltam.Aztán újra feljöttem a felszínen szétáradó fény felé, rengeteg buborék kíséretében, széttárt karokkal, mint egy nagy fehér hal.A regény külföldön keresett, megfilmesítették. Nálunk is bemutatják. Kerekes Tamáshttp://www.tvfilm.hu/tvfilm/index.php?f=leiras&fid=10978http://72.14.221.104/search?q=cache:EyGoHQ9KHmwJ:www.est.hu/cikk.php%3Fcikkid%3D40662+mazzantini&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=2&lr=lang_hu Margaret Mazzantini: Ne mozduljTericum Kiadówww.tericum.husajto@tericum.hu
Lecsó
2006. Jún. 13, kedd 17:48
Lecsó
3 tablespoons cooking fat
1 large onion, diced
2 teaspoons paprika, Hungarian2 lb sweet banana peppers2 large overripe beef steak tomatoes; cut into chunks1/2 teaspoon saltKözöngyilkossági Intézet
2006. Jún. 8, csütörtök 19:50
Közöngyilkossági Intézet Henry Miller gazdag lesz Államilag bejegyzett vállalkozás.Alaptőke: 5,000,000 frank.Párizsi fôiroda: Boulevard Montparnasse 73.Kihelyezett irodák: Lyon, Bordeaux, Marseilles, Dublin, Monte Carlo, San Francisco. Az Iroda örömmel jelenti be ügyfeleinek, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően immár GARANTÁLNI TUDJA AZ AZONNALI HALÁLT. Ez a szolgáltatás nem kerülheti el azok figyelmét, akiket korábban az riasztott vissza az öngyilkosság elkövetésétől, hogy “összekutyulják az egészet”. Tekintettel arra, hogy ily módon megsemmisítjük a boldogtalanokat és kétségbeesetteket, akik veszedelmes fertőzési gócot képeznek a társadalomban, a Belügyminiszter úr kegyesen beleegyezését adta, hogy a tiszteletbeli elnökünkké válasszuk.Egyéb jótéteményei mellett a KÖNGYI a távozás egy tiszteletreméltó módját ajánlja, lévén a halál a legkevésbé megbocsátható erkölcsi fogyatékosság. Ezért szerveztük meg a Gyorstemetés szolgáltatást: étkezés, barátok és rokonok figyelő tekintete, fénykép (vagy külön kérésre halotti maszk), végrendelkezés, öngyilok, koporsóba helyezés, vallási ceremónia (külön kérésre), a holttest temetőbe szállításaÁRJEGYZÉKÁramütés 200 frRevolver 100 frMéreg 100 frVízbefúlás 50 frIllatos halál (luxusadóval) 500 frAkasztás. A szegények öngyilka. (A kötél métere 20 fr, minden további 10 cm. 5 fr) 5 fr.Kérje külön Gyorstemetés katalógusunkat.Levélcím:Monsieur J. Rigaut, vezérigazgató,73, Boulevard Montparnasse, Párizs, 75006.Öngyilkosságok megtekintésével kapcsolatos minden kérelmeket figyelmen kívül hagyunk.
A honorárium
2006. Jún. 8, csütörtök 16:02
A honoráriumAzt mesélik (már tudniillik Ortega Y Gasset) - a történet hitelessége persze bizonytalan -, hogy amikor az író fél évszázados pályáját ünnepelték, az Élysée-palotában rendezett nagy estélyen minden nemzet követe megjelent, hogy köszöntse a nagy költőt. Ő a nagy fogadóteremben állt, szoborszerű, méltóságteljes pózban, a könyökét a kandalló peremén nyugtatta. Sorra elhaladtak a különböző országok képviselői az ünneplő közönség előtt, és köszöntötték a francia váteszt. Egy ajtónálló érces hangon jelentette be őket: "Monsieur le Représantant de l'Angleterre!", mire ő drámai tremolóval s égre emelt szemmel ezt felelte: "L'Angleterre! Ah, Shakespeare!" Az ajtónálló folytatta: "Monsieur le Représentant de l'Espagne!" Mire az író: "L'Espagne! Ah, Cervantes!" Az ajtónálló: "Monsieur le Représentant de l'Allemagne!" Ő pedig? "L'Allemagne! Ah, Goethe!" Ekkor azonban egy apró termetű, tömzsi, bicegő emberkére került a sor. Felharsant az ajtónálló hangja: "Monsieur le Représentant de la Mésopotamie!" Az író - mindeddig rezzenéstelenül, magabiztosan állt ott - erre láthatóan elbizonytalanodott. A szeme egy türelmetlen pillantással jókora kört írt le, mintha az egész világegyetemet fürkészve keresne valamit. Ám hamar jelét adta, hogy meglelte, amit keresett, és ismét ura lett a helyzetnek. S a korábbihoz hasonló patetikus hangon és semmivel sem kisebb meggyőződéssel így felelt a gömböc követnek: "La Mésopotamie! Ah, l'Humanité!" * Yersey. Angol fennhatóság alatt élő sziget, a la Manche csatorna területén. Anglia és Franciaország közt, ahonnan szabad szemmel látni a Whigt szigeteket. Itt élt a romantika legnagyobb önkéntes emigránsa. A száműzött 14 évesen színdarabot írt, negyvenévesen a Francia Akadémia tagja, majd főrendi tag és száműzött. Én a vizigót valutareform után követtem a száműzetésbe, melyet egy voluntarista realistának, egy exhíbicionista irrealistának tartott, de jelentősége vetekedett Aladdin csodalámpájának kikiáltási árával. A mester, Garibaldi barátja, alkotott egy tengerre néző kávéház teraszán, nagy művét kis híján húsz éve írta, benne szociológia, filozófia, történelem keveredett egy nagy, az emberiség jelenét és jövőjét is megidéző szerelmi szál segítségével, oly irodalmi vádirat volt, mely megdönthette volna III. Napóleon uralmát. Egy most érkező hajóról, napernyő alatt, két franciául beszélő, fiatal nő bámul ránk. -Nézd azt a szakállas, öreg férfit. Azt a blőd, angol alakot. Hogy bámul és milyen suta. Úgy érzem, otthon vagyunk Dudák, kereplők, trombiták feleselnek a vijjogó sirályokkal. A mellékutcákból a hordárok most érkeznek vissza, a postahajót várják. A kávéház személyzete fehér szakácsruhában szolgál ki, a teret kifogott társzekerek, gyaloghintók övezik. Divatos volt a tejfröccs, az angolok inkább kalóriákat ettek, mint ételeket, az emigránsok spiritiszták voltak. Nekik lelkesedés kellett. Abban azonban nem volt hiány. Irodalmi sikerek eddig is akadtak. Hisz a vállas, szakállas Mester már fiatalon Aranyliliom -díjat nyert, ha jól emlékszem a toulouse-i Virágjátékokon, ahol virággal jutalmazták a legszebb költeményeket. 1862-t írtunk. Irreálisan vastag kéziratcsomó hever köztünk a kávéházi asztalon. Mellette bouillon (francia húsleves) A művészi kérdésekről beszélő őrülteket és emigránsokat már elvitte a komphajó, szűkszavú, racionális börzeszakértők azonban bőven akadtak. A Sturm und Drang volt a témájuk. Én a halhatatlan Amour című austro-neo-subanarchista operakompozícióm színrevitelét vártam. Kissé unatkoztam. A postahajót vártuk. Tegnap tudtuk meg, hogy a marokkói szultán kiutasította Abd el Kadert, német bevándorló, marxista csoportok telepedtek meg Marylandban, és Lincoln hiába kísérelte meg a polgárháború elhárítását. Lényegében arra számítottam, hogy Franciaország Ausztria felett aratott győzelme után amnesztiát hirdet. A krími háborúnak is vége volt. Ám sehol egy király, mint 1822-ben, amikor az író 2000 frankos kegydíjat kapott. Befut a postahajó. Jön a küldönc. Már kezében is az utalvány. A kiadó előlege. Victor Hugo felugrik, az összeget meglátván: - Nyomorultak! - kiáltja, s ezt írja kéziratkötegére, cím gyanánt. Kerekes Tamás 2006. 05. 30.
Kategóriák
Olvasói hozzászólások
Korábbi bejegyzések
Archívum
Hasznos linkek
Powered by B13 Blog | Design By Newconcept (DBN) | Sitebuilder 24
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): timurlink
Copyright ©2004-2005 B13.hu Minden jog fenntartva.
A Blogot szerkeszti(k): timurlink